Bécsi keringő

Bécsi keringő a társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik. A keringő gyökereit kutatva egészen a 12–13. századig lehet visszamenni, a minnesangerek idejéig. A német Springtanz-ban – mely páratlanütemű táncrészként a páros ütemű, lépkedett előtáncot követte – felismerhető a keringő eredete.

A Bécsi keringő eredete a XVI. századtól kezdődően a Landlerre és a Dreherre vezethető vissza. A XVIII. századig hatósági tilalom alatt állt. A báli programok nélkülözhetetlen tánca, melynek zenéjében igen sok vonós hangszer szerepel. A keringő későbbi diadalmenetében nagy szerepet vállalt a Strauss dinasztia is, lenyűgöző muzsikáival. Paul Krebs nürnbergi tánctanár munkájának köszönhetően 1951-ben a keringőt a hivatalos versenytáncok közé fogadták, s azóta a standard versenyek hangulatteremtő táncaként szerepel.